Pár hónappal
ezelőtt eldöntöttem, hogy kiköltözök Angliába a pénz és egyéb okok miatt. Régen
is álmodoztam erről. Volt, aki támogatott, de volt, aki ellenezte az ötletemet.
Évekbe telt összekaparni annyi pénzt, hogy egyáltalán a repülő jegyet ki tudjam
fizetni. A lakás és a munkahely kereséséről nem is beszélve. Végül egy
albérletben találtam meg ’’ álmaim otthonát ’’. A munkahely egy hotelt
jelentett, ahol takarítónőként kell majd dolgoznom, illetve másodállásban bébi
csőszködni fogok.
- - Robin,
ideje lenne felkelned, nem gondolod? – kérdezte Jenna, a legjobb barátnőm.
Talán elfelejtettem mondani, de vele még a repülőtéren találkoztam. Nagyon jó
barátnő. A kiköltözés óta két hét telt el, és már is sikerült felújítani ezt a
kis albérletet. Két szoba, két fürdő, egy konyha, étkező és egy nagy terasz,
kicsi kert.
A
kertet igazából csak a macskám számára tartom fent, egyébként nekem tökéletes
lenne kert nélkül is…
- - Miért?
Szombat van! – kiabáltam, és a fejemre húztam a takarót. Jen nem adta fel,
letépte rólam, és mérgesen rám nézett.
- - Elfelejtetted?
Megígérted, hogy ma csajos napot tartunk, és jól érezzük magunkat. Gyerünk,
öltözz fel, és irány London! Minden boltba bemegyünk, veszünk egy két új ruhát,
és cipőt, aztán mehetünk bulizni… - és mindezt egy szuszra hadarta el. Nem
igazán szoktam vásárolgatni, bulizni meg főleg nem.
- - De…
- soroltam volna az érveimet, hogy miért hagynám ki ezt a csajos napot, de
félbeszakított.
- - Nincs
de! Gyerünk Robin! Öltözz már! – ezzel kiment a szobámból, én pedig
felkapkodtam magamra valami utcai ruhát, és a kedvenc magas sarkúmat. Jen már az ajtó előtt várt és idegesen
nézegette a telefonját. Megfésülködtem, megetettem Puffyt és elindultunk a közeli
Starbucksba.
Az
ablakhoz közel szeretek ülni, ezért rögtön helyet foglaltunk egy ilyen
asztalhoz.
- - Tulajdonképpen
milyen buliba is akarsz elvinni? – kérdeztem, és szürcsölgettem a forró tejeskávémat,
miközben unalmasan bámultam ki az ablakon. A szemem megakadt egy nagy fekete
Range Roveren. Az üvegei sötétítettek voltak.
- - Meglepetés.
Figyelj már rám egy kicsit! – vállon bökött. Erre felszisszentem.
- - Utálom
a meglepetéseket. És ne böködj. Figyelek – újra Jenre néztem. Hallottam, a nagy
Rover motorját. Valószínűleg leparkolt. Ismét az ablakhoz fordultam, Jen pedig
morgott valamit.
- - Miután
megittad, menjünk vásárolni, oké? Kinéztem magunknak két helyes ruhát.
Mindenképpen fel kell őket próbálnod – mondta, én pedig csak bólogattam.
Megittam a tejeskávémat és kimentünk. Jól szemügyre vettem a kocsit. Sajnos nem
láttam, hogy ki ül benne, de a rendszámát megjegyeztem. Elmentünk a
legközelebbi butikba, és Jen elveszett a sok ruha között. Én egy helyes kis
egybe ruhával szemeztem, de sajnos az ára közénk állt. Vajon, ha felpróbálom,
azért fizetni kell? Nem hiszem. Így hát elvittem egy próbafülkébe a ruhát. Az
eső közben elkezdett zuhogni. Felpróbáltam a kiszemeltemet és táncolni kezdtem
az eső ritmusára. Igazán idiótának nézhettem ki, de ebben a pillanatban az
számított a legkevésbé. Amikor belemelegedtem a táncomba, mély kuncogást
hallottam magam mögül. Ijedten felkaptam a fejem.
- - Nem
akartalak megzavarni – egy fiú állt előttem. Hosszú fehér pólót, és zöldes
sapkát viselt. Göndör fürtjei játékosan kilógtak alóla. Szélesen mosolygott, és
smaragd zöld szemeit rajtam legeltette. Elpirultam, és gyorsan elmentem
mellette. Nem szeretek idegenekkel beszélgetni. Szaporábban mentem, amikor
észrevettem, hogy követ. Jennát kerestem, de úgy éreztem magam, mintha
elvesztem volna, és valami vadállat követ. Már-már futottam, amikor végre
megláttam Jent.
- - Igazán
jól áll ez a ruha – mondta, és mosolygott, majd hozzátette – miért rohantál?
Baj van?
-
Nem,
nincs. Nincs kedved máshol körülnézni? Ez a bolt nekem túl… drága – részben
igazam is volt, de inkább az idegen fiú elől szerettem volna elmenekülni.
- - Hmm…
egyetértek. De előbb le kéne venned a ruhát, nem gondolod? – kérdezte, és
mosolygott.
- - De,
igen. Jó hogy mondod – körülnéztem, hogy Göndör itt van-e még. Szerencsére
nincs, tehát visszamentem az öltözőbe, ahol megtaláltam a ruháimat, és
visszavettem őket. Próbáltam nem a Göndörre gondolni. Szerencsére sikerült
épségben kiérnünk a boltból. Miközben a következő boltba igyekeztünk, a
biztonság kedvéért hátra néztem, hogy követ-e valaki. Sajnos a Göndör nem adta
fel, utánunk jött…
